Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az angyal első jelenése

PONKÓMÁLÓDÓ
(részlet)

Az angyal első jelenése

 

Holló Samu Halottak Napján este, a Kepegyűri-szurdokban látja meg először a fehér ruhás angyalt. S bár a jövevény nem akar tőle semmit, csak áll mozdulatlanul a tüskés galagonyabokor előtt a halványan bevilágító holdfényben – Samu még évek múlva is messze nagy ívben elkerüli a számára emlékezetes helyet.
Amikor az esetről értesülnek a faluban (Samu még aznap este elújságolja ministránstársának, Kopjás Rezsőnek, ő meg hazafelé menet továbbújságolja a fél falunak), többen úgy vélekednek, csakis a bolondozó Berta Palkó lehetett az arctalan jelenség, gyolcslepedőbe burkolózva. S bizonyára másvalakire várt a szurdokban, azért maradt mozdulatlan. Hogy szeretőjével, Kúpa Gizával volt légyottja, mondogatják gúnyosan. Avagy Giza mátkáját, Lékay Jóskát várta oda egy kapasuhintásra...
Akkor már nyíltan beszélnek a mindenfelé megásott gödrökről, legharsányabban maga Palkó híresztel róluk fennhéjázva, hogy egy a Szőkeháti-erdőben van, egy a Kanalas-kútnál, egy a Fehér-földesben, egy pedig fönn, a haragos fenyvesben, a Csoba-halála fánál – látni ugyan senki nem látta egyiket sem, ám erre az a válasz: Palkó nemcsak megásta a gödröket irigyelt vetélytársának, a mezőőr Lékay Jóskának, de gondosan álcázta is valamennyit.
Akadnak viszont, akik úgy gondolják: mégsem a Palkó maskarázott a szurdokban, ahhoz, hogy ő legyen, mondják, túl jámbornak mutatkozott az alak, hanem inkább Samu halott anyjának a lelke járt lenn a földön. Sellmahl Rozi öreganyja, aki az Olvasóköri összejöveteleken naponta előáll az esettel kapcsolatos fejtegetéseivel, károgóan rekedt hangján kioktatja az egybegyűlteket: a megboldogultak lelke minden év Halottak Napján visszajár; de csakis annak mutatkoznak meg, akire odaátról legfőbb gondjuk van. S noha idejük és hatalmuk az égben korlátlan – mondja 137 évét meghazudtoló csavaros észjárással az öregasszony –, földre szállva nekik is igazodniuk kell egykori környezetükhöz.
Azon a nevezetes napon Samu sötétedésig a hideg temetőben tölti idejét. Anyja keresztjénél sorra gyújtja a gyertyáit, amelyeket még Gerezsdi plébános adott neki a szorgalmas ministrálásaiért. Viasszal vastagon beken egy száraz ecetfaágat, s azt is meggyújtja, hogy egy kicsit melegedjen a tüzénél. A lobogó fáklyával a kezében mondja tovább anyja lelke üdvéért az imát. Imádság közben hirtelen ráeszmél, hogy idős apját egész nap nem látta. A fiú a temetőből egyenesen a szérűskerti istállójukhoz siet. Mivel azonban nem találja ott apját, úgy dönt, a szőlőhegyen folytatja tovább a keresést, hátha az öreg a pincesoron, pohár borral csillapítja e napon lelke fájdalmát. De még mielőtt nekivágna a Hegyháti útnak, amely egyenesen a kevély Vici pincéjéig vezet, Samu röpke időre betér a Templom-domb tövénél lévő házukhoz. De mert nem látja a borításajtó szögére akasztva apja süvegét, már meg sem kérdezi Kázmér bátyjától, apjuk itthon van-e. Ikertestvére, a Bözsi épp akkor szedi ki a kemencéből a kenyeret, a forró gyürkéjéből letör fivérének egy darabot, s a legény már fut is vele tovább. A kaput visszacsukva még tisztán hallja bátyja érces hangját, amint morcosan ráripakodik a húgukra: „Bözsi, elég! Többet ne egyél!”
Samu már az utca végén jár, amikor a puha gyürke kiesik kezéből, s azt nyomban elragadja előle a Szűcs Tóni kutyája, az „ördögfajzat” Csimota. Mintha a „dög” – meséli Samu Rezsőnek – előre tudta volna, hogy ő arra felé fog menni egy illatos gyürkével. Neki csupán egy kis darab kenyérhéj marad. A kuvasz még azután is kitartóan követi őt. Csak amikor a Fürediék házát, az utcában az utolsót elhagyják, s Samu fölkapaszkodik a keskeny gyalogútra – a kutya csak akkor marad hátra, jóllehet a legény már nem bánná, ha az eb a sötét úton megmaradna társának. Hívja, szólongatja, de Csimota makacsul elhasal. „Nem vitás, megérezte az angyal szagát.” – magyarázza Samu ministránstársának. Szerinte az állat „arra rendezkedett be” ott, az út porában, hogy „kellő távolságból” szemlélje a szurdokban hamarosan bekövetkező különös jelenést. Mikor aztán Samu is észleli az angyalt, s félve hátrapillant Csimotára, úgy találja, hogy a kutya szoborrá vált ámulatában. Ott áll Samu előtt a fehér ruhás angyal, nem kerülheti ki. Háta mögött meg a szoborrá lett „ördögfajzat” kutya hasal.
Messze az angyal hátterében, afféle szétfolyó, elmaszatolódó glóriaként a temető pislákoló gyertyáinak tejes fényudvara rajzolódik a hideg égre.